A sótartalom, a hőmérséklet és a topográfia által együttesen vezérelt felszínalatti vízáramlás

Valós hidrogeológiai viszonyok mellett mindhárom hatás képes befolyásolni a felszínalatti vizek áramlását. A rétegvizek sótartalma a mélységgel általában nő, mely stabilizálja az áramlást, hiszen a nagyobb sűrűségű pórusvíz így mélyebben helyezkedik el. Ezzel szemben, az általánosan előforduló mélységgel növekvő hőmérséklet destabilizálja az áramlást, hiszen így a mélyebben lévő rétegvizek sűrűsége a hőtágulás miatt kisebb. A sótartalom és a hőmérséklet ellentétes hatását magában foglaló áramlási rendszert szokás termohalin konvekciónak hívni.

Abban az esetben, ha ehhez hozzávesszük a talajvíztükör lejtésének hatását is, akkor az áramlás még komplexebbé, egyben valóságszerűbbé válik. A mélyebb tartományokban a sótartalom sűrűségnövelő és a hőmérséklet sűrűségcsökkentő hatása egymással viaskodik egy termohalin típusú konvekciós rendszert formálva. Ugyanakkor a sekélyebb zónában a talajvíztükör lejtése dominál, s alakít ki a regionális lejtésnek megfelelő áramlási rendszert. A két áramlási rendszer között a kapcsolat kismértékű, olykor meleg feláramlások jelennek a felső vízáramlási rendszerben, melyek a kiszivárgási zóna felé sodródnak (1. animáció).

sókoncentráció

hőmérséklet

Darcy-fluxus

1. animáció A sókoncentráció, a hőmérséklet és a Darcy-fluxus változása a sótartalom, a hőmérséklet és a talajvíztükör lejtése által együttesen vezérelt felszínalatti vízáramlási rendszerben.